Mi így várjuk a Mikulást

 

Hívogató

Gyere ide, Mikulás!
Minden gyermek téged vár.
Minden házba bekopogtál?
Ott még egy ház vár reád.

A kéménybe hogyan férsz be?
Válaszolj a kérdésemre!
Ruhád piszkos soha sem lesz
ha lecsúszol a gyerekekhez?

Hát ez a csomag kié lesz?
Remélem, engem sem felejtesz.
Mikor jössz hozzám, Mikulás?
Hidd el, nagyon várok rád.

 

Levelet elküldeni, csizmát kifényesíteni… Pár nap és itt a Mikulás!

hangolódjunk, készüljünk együtt a gyerekekkel.

 

Levél a Mikulásnak

Az előre megvásárolt dolgokat, amiket a gyerekeknek hoz majd a Nagyszakállú, lefényképezem és kinyomtatom, illetve még szoktam letölteni egy képet a zsákról, amibe majd a Mikulás hozza a jól megérdemelt finomságokat.

Az üres Mikulás csomagba a gyerekek bele tudják ragasztani azokat a dolgokat, amiket szeretnétek majd. Szoktam olyan fotókat is belecsempészni, amit nagyon nem szeretnek, így kedvükre válogathatnak mi is kerüljön a bele. A nagyobb már ragasztóval dolgozik, a kicsinek pedig gyurmaragasztót rakok az üres zsákra és ő is nagy lelkesedéssel válogatja ki a képeket.

Nekünk ez nagyon sokat segített. Megoldódtak az olyan jellegű problémák:

-Honnan tudja, a Mikulás mi legyen a zsákomba?

-Ez biztos az én zsákom, nem keverte össze a Mikulás?

-Mi lesz ha olyan dolog kerül bele amit nem szeretek?

 

Az elkészült csomagokat le szoktuk fotózni és beragasztjuk a naplójába. Igy lehetősége van többször is megnézni és a nagy napon leellenőrizni, hogy a Télapó mindent jól csinált-e.

 

A levél feladásához pedig van egy kis történetünk. Mi a saját postaládánkba szoktuk feladni a levelet. A postaládán megjelenik egy rénszarvas matrica. Ez az jelenti, hogy a Mikulás elküldte őt a levélért. Ilyenkor szabad csak bedobni. Amikor a rénszarvas eltűnik, akkor mindenki tudja itthon minden rendben, a levél már a Télapónál.

Nincs is más dolgunk mit várni! :D

Sara Seager: A világegyetem legapróbb fényei

Sara Seager, többek között a NASA és az MIT elismert asztrofizikusaként megszállottan kutat a Földön kívüli élet jelei után távoli naprendszerekben; számos űrkutatási programban vesz részt. Míg az ismeretlen univerzumokban otthonosan mozog, a mindennapok problémáinak megoldása, komoly kihívást jelent a számára.

Férje tragikus halálát követően, negyvenévesen egyedül marad két kisfiával. Teljes embert követelő ambiciózus karrierje mellett, egyszerre kell megküzdenie a háztartás és a gyereknevelés kisebb-nagyobb problémáival, és a társa elvesztése miatt érzett mérhetetlen fájdalmával.

Önéletrajzi írásában Seager, lebilincselően őszinte stílusban, vall különleges munkájáról, nehézségeiről és élete újraépítésének rögös útjáról. Önmaga keresése és a földi élet „tanulása” közben új barátok segítik. Támogatásukkal, rendkívüli saját erőfeszítéseivel, valamint a csillagok véletlen összejátszásának köszönhetően pedig megtalálja a céljait és a boldogságot a Földön is.

 

" Negyvenéves lettem. Két nappal később Mike meghalt a házunkban lévő kórházi ágyában. Ott voltam mellette. Egyetlen csövet sem kellett eltávolítani. Az első olyan eset volt ez, amikor úgy segítettem létrehozni valami gyönyörűt, hogy letettem a szerszámaimat. Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire büszke. Mike úgy távozott a világból, ahogyan érkezett. Ezt az ajándékot kapta tőlem. Az utolsó lélegzetvétele a sajátja lehetett."

Sara életét a csillagokon keresztül ismerhetjük meg. Számomra ez nagyon érdekes nézőpont volt. Hasonlóval még nem találkoztam. Bár engem már önmagában az is lenyűgöz, ahogyan emberek teljes hittel kutatják, keresik a válaszokat : Van élet a Földön kívül is? kérdésre.

Seagernek nagyon érdekes, furcsa gyermekkora volt. Számomra nagy kérdés, hogyan lehet az hogy senkiben nem merült fel az autizmus lehetősége. Ahogyan a gyerekkoráról ír, talán azért mert én is nevelek egy autista kisfiút olyan sok jele volt. Én még mindig hitetlenül állok az ilyen esetek előtt, hisz még a tanárainak sem tűnt fel soha. Sara volt a különc lány. 

"Vannak időszakok, amikor a haladás lehetetlennek tűnik, főleg, ha eszünkbe jut, hogy ugyanaz a faj vagyunk, amelynek tagjai az olajért gyilkolják egymást, és műanyaggal töltik meg a tengereket. Fontos időt szánnunk annak belátására, milyen nagy utat tettünk meg. Így könnyebb elhinni, hogy még messzebbre juthatunk."

 

Szerettem ahogy a fejezetek felépültek. Sara életének fontos mérföldköveinél - férje megismerése, gyermekei születése, édesapja halála, férje halála, egy új kezdet- mindig ott voltak a csillagok. Élete összes nehézségén átsegítették a tudományos felfedezései. Nem igazán vagyok jártas a témában, de engem teljesen elvarázsolt az exbolygókról olvasni. Seagern munkássága sokunk számára példa értékű. Fantasztikus anya, felség és tudós. Az élet szeretete és hite a világegyetembe irányt mutathat sokunk számára.

 

 

"Megcsináltam, és akkor rájöttem: sohasem a távolságon múlt, Csak az időn. "

 

 A könyv utolsó két oldalán megemlíti, hogy negyven éves korára diagnosztizálták nála az autizmust. Úgy nyilatkozott erről, élete utolsó kirakója is a helyére került és számos dolgot megértett önmagával kapcsolatban. 

 

"Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény."