Egy hónap - egy vers (február)

 

                                                 

KálnayAdél: Kérdés

Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?
Sétálni télen kigombolt kabátban,
szalonnát szúrni fagyos ágra,
nem vadászni nyúlra, fácánra.
Koldus kezébe kenyeret nyomni,
csábítók között hűnek maradni,
házad kapuját kitárni,
hadd jöjjön hozzád akárki.
Kisgyerek könnyét letörölni,
senkivel soha nem pörölni,
dermedt verébért hajolni porka hóba,
más baját sosem hozni szóba.
Békét, nyugalmat, szépséget akarni,
adni, adni, mindig csak adni.
Tökéletesre lelni egy madár dalában…
Lehet-e jónak lenni egy rossz világban?

Idővihar és a Családfa

 A nagy fiammal kitaláltuk magunknak egy új projektet. Igen mi már csak ilyen projektekben gondolkodó család vagyunk :D

A havi egy könyvtárazásunkat egy kicsit felturbózzuk. Az ötletet az adta, hogy januári első olvasmányomat is ő választotta. Ami egészen jól sikerül. Itt írtam is róla és ezt tovább gondolva megbeszéltük, hogy minden hónapban választ nekem egy-két könyvet a gyerekkönyvtárból, amit nekem kötelező elolvasni. Nagyon lelkesen vágott neki az első feladatnak és Balázsy Panna és Dóka Péter egy egy könyvét választotta. Az mondjuk nem vette el a kedvét, hogy a Családfa is egy sorozat (5.rész) része és az Idővihar is.

Én pedig a világért se vallanám be neki, hogy felnőtt fejel még mindig imádok gyerekkönyveket olvasni. 

Balázsy Panna: Családfa

 Helló csajok, mindenki jól van? Képzeljétek, megtanultam cicaszemet rajzolni és folyton a hajammal vagyok elfoglalva, meg elég sokat dumálok Snapchaten a barátaimmal a fiúkról is. Az elmúlt hónapokban annyit sétáltam a szabad levegőn (erdőben és városban), mint még soha, mert…

Nem mondom, hogy számomra túl érdekes lenne  a fülszöveg, de ez volt a feladat! Balázsy Panna nekem még anno gyerekkoromból emlékezetes. Ugyanis Ő vezette Alföldi Róberttel az rtl klubon a reggeli műsort és minden nap fél 8kor elmeséltek egy mesét a gyerekeknek és utána indultam suliba. Gyerekként is szimpatikus volt. Valahogy az maradt meg, hogy mindig vidám, mosolygós. Majdnem olyan mint én:)

A nagy félsz az volt, hogy fiús anyukaként mennyire fogom "bírni" a csajos csacsogást...Hát elég jól. Én ezt szerettem. Valahogy az egész történet vitt magával. Nagyon mai volt. Humoros,cuki,aranyos...és még tudnám fokozni:)

Tetszett ahogyan a családfát az emlékeken keresztül ismerhetjük meg. Érdekes volt olvasni, hogy más családok hogyan bírják ki együtt 0-24 :) milyen klassz dolgokat találtak ki. 

Nekem ez egy szerethető történet volt.

 

 

Dóka Péter: Idővihar

Búcsúzik olvasóitól Szupermalac és Űrpatkány, a két szeretnivaló szuperhős, akiket nemcsak könyvekből, hanem a népszerű magyar animációs sorozatból is ismerhetünk. A trilógia utolsó kötetében hőseink úgy döntenek, hogy a világ megmentése helyett inkább fagylaltot árulnak, és megalapítják a Fáraó Űrfagyi elnevezésű vállalkozást. Szupermalac gyorsaságának és Űrpatkány kiváló receptjeinek hála hamarosan az egész galaxis az ő fagyijukat nyalogatja – ám egy balul sikerült új recept miatt vissza kell térnie a szuperhősködéshez. Két kegyetlen szörnnyel kell szembeszállniuk, a Fekete Hóemberrel és a Morcos Pingvinnel, és könnyen lehet, hogy ezúttal még a szupererejüket sem használhatják. A kalandos sorozat izgalmas, humoros és megható lezárása – akárcsak az előző kötetek – Máli Csaba rajzaival jelenik meg.

 

Ez a sorozat harmadik és egyben befejező része is. Nem volt zavaró a végével kezdeni:) Ez egy ilyen hét. Csak olyan folytatásos részekbe futok amiknek nem olvastam az előző részeit. Egyértelmű mért választotta a kisfiam. SZUPERHŐSÖS! Kell ennél több magyarázat? 

Nagyon szerettem. Nagyon jó a humora. Jók a rajzok. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt könnyed kikapcsolódás.

Alex North A Suttogó

 

Bevallom Alex North könyve a borítója miatt került fel a kívánság listámra anno. Igen ez még az utolsó könyvek egyike ahol a borító fogott meg. Első ránézésre nekem ez csak a pillangó szárnya volt, de miután jobban megnéztem akkor láttam, hogy koponyák vannak a szárnyon. Mivel úgy hirdették, hogy az évtized legjobb krimije nem volt kérdés, hogy kell nekem.

"A világ brutális tud lenni az olyan csendesekhez és magányosokhoz, mint Jake, és nem akartam, hogy ő is átessen azon, amin én átestem ennyi idős koromban."

North Leedsben született, és ma is ott él családjával. Mindig is érdekelték a rémtörténetek, bár arra nem emlékszik, hogy gyermekkorában kísértette volna bármi.

 

Fülszöveg:

A felesége halálától összeroppant Tom Kennedy egy új élet reményében költözik át az álmos Featherbanks városkába a kisfiával, Jake-kel.
Ám Featherbanksnek sötét múltja van. Tizenöt éve egy szociopata bűnöző elrabolt és meggyilkolt öt kisfiút. Amíg el nem fogták, a tettest mindenki csak úgy emlegette: a Suttogó.
Természetesen egy régi bűntől Tom és Jake még nyugodtan berendezkedhetnének új házukban. Ám ekkor eltűnik egy újabb kisfiú, és Jake is valahogy különösen kezd viselkedni…

Azt mondja, hogy éjszakánként suttogást hall az ablaka alól…

 

"Az embereknek ez a dolga az iskolában: megtenni, amit mondanak, beírni a válaszokat a tesztlapokra, és nem zavarni, hogy túl sok saját kérdést tesz föl."

 

Engem valahogy mindig beszippantanak az olyan történetek, ahol a család súlyos terhet cipel. Na jó melyik család nem?

De itt aztán adott minden: halál, gyermekbántalmazás, apa-fia kapcsolat, alkoholizmus...

Az biztos, hogy olvasás közben végig izgultam, az elejétől a végéig megmarad a feszült légkör. A rendőri nyomozó munka itt most nem sok szerepet kapott. A hangsúly inkább a szereplők lelki vívódásait igyekszik  bemutatni.

"Ha igaz is, hogy akkor is szeretjük egymást, amikor vitatkozunk, ez nem jelenti azt, hogy magunkat is szeretjük."

Nálam ez egy tökéletes krimi, amit egyszerűen nem tudtam letenni. Olvasás közben én is összerezzentem és figyeltem az éjszaka hangjait. Talán le kellene szoknom az éjszakai olvasásról:) A váltott szemszög pedig különösen jót tett a sztorinak, hiszen nem csak a felnőttek nézőpontját hanem egy kisfiú szemén keresztül is láthatjuk a világot. Talán ezért nekem Jake monológjai tetszettek a legjobban. Fura volt, de ugyan akkor én is azt mondom: igen egy hétéves valóban így gondolkodik.

Én egy ideig tévúton jártam, nem gondoltam, hogy a suttogó létezik...

Azóta minden este kétszer is megnézem, hogy jól bezártuk az ajtónkat....soha nem lehet tudni...

„Minden szülő legszörnyűbb rémálma, hogy egy idegen elrabolja a gyermekét.”

 

Anya elszökött otthonról -február

 Már tavaly megfogadtam, hogy igyekszem majd minden hónapban legalább egyszer pár órára

 elszakadni egy kicsit otthonról, hogy minőségi én idő keretén belül egy picit feltöltődjek és az teljesen megújult erővel tudjam az otthoni feladataimat folytatni.

Nem mondom azt, hogy ez mindig minden hónapban sikerül. Még mindig elég hullámzó:) De törekszem a rendszerességre. Mert igaz az a mondás: Ha én jól vagyok a család is jól van:) Bár nem egészen így szokták mondani, de értitek.

A januáriról sajnos nem volt idő írni. pedig szuper kis programon vettem részt. Régóta érdekelt a kalligráfia és egy nagyon klassz workshopon vagyok túl. azóta is lelkesen gyakorlom a szépírást.

Februárban viszont egy nagyon szuper városi sétán vettem részt. A sétát az  Életfa Csoport Egyesület szervezte és egy fantasztikus idegenvezetőn is volt Bíró Gábor személyében, aki a Kalap és Kerék tulajdonosa, idegenvezetője. Budapesten tart csodás városi sétákat gyalogosan vagy kerékpárral.

Mi a sétát választottuk. A sok alternatíva közül „Pest megér egy estet!”-pontosabban egy délutánt! választottuk. A sétáról egyébként Gábor oldalán is olvashatsz itt

Valamiért nagyon nehezen indultam el erre a programra, pedig még az időjárás is kegyes volt hozzánk.  De erőt vettem magamon és útra keltem. Ahogy találkoztam a többiekkel az ő jókedvük rám is ragadósnak bizonyult. A villamoson és a metrón már önfeledten sztoriztunk. Gábor pedig nagyon szimpatikus, lelkes, jó humorú idegen vezetőnk volt. Aki fantasztikusan kezelte a csupa hölgy társaságot.

 

Az idegenvezetés fantasztikus volt. Rengeteg új infót adott nekem. Érdekes volt pl a kurtizánokról hallgatni a történeteket. Ahogy sétáltunk és megálltunk egy egy épület előtt, amelyek mellett már számtalanszor elsétáltam, teljesen más értelmet adott nekik. Itt élt Krúdy hm..nem is tudtam és még sorolhatnám, mert egy csomó hm...érzésem volt. A sétánkat pedig 360Bar teraszán fejeztük be, ahonnan pazar kilátásunk volt Budapestre.

Nagyon hamar elröppent ez a pár óra. Haza ugyan már nagyon kellett sietni, mert másnap ovi volt:) Ami biztos, hogy a családdal is fokunk szervezni/ részt venni ilyen sétákon mert nagyon jó volt a hangulata. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk is nagyon élveznék.

Teljesen feltöltődtem. Jöhetnek az akadályok, a nehéz napok....ennek a sétának az emlékéből tudok erőt gyűjteni:)

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem

Bauer Barbara könyveivel már egy idő óta szemezgetek. Csupa jó kritikákat olvasok a könyveiről. Talán pont ezért halogattam az olvasást. Általában a tömeg kedvencek nekem nem igazán szoktak tetszeni. Viszont most valami nagyon kis könnyed olvasmányra vágytam és gondoltam erre pont ideális lesz egy kis szerelmi történet.

"Ha a szerelem egyszer szárba szökken, azt onnan akarattal senki és semmi ki nem irtja."

Nagyon örülök, hogy végre rászántam magam az olvasásra, mert új kedvencem született.

 

Fülszöveg:

 Szentirmai ​Róza egy isten háta mögötti faluban él fiával, a tizenegy éves Janóval. Családjában a bábamesterség anyáról lányára szálló tudomány – őt is szívesen hívják, ha gyermek érkezik a házhoz. De ismer gyógyírt a női test és lélek minden bajára, kezében van a csábítás és a testi örömök fokozására szolgáló csodaszerek titka, ahogy az összetört szívek balzsama is, férfinak, nőnek egyaránt. A faluban az a szóbeszéd járja, hogy tudása nem e világi: felmenői között boszorkány is akadt. Úgy látszik, csak a saját életét nem tudja egyenesbe hozni, az egyetlen férfi, akit valaha szeretett, gyűlöli. Egy napon Rózát furcsa, valóságosnak tűnő álomból ébresztik. Míg álmában máglyára vetették, a valóságban a háza ég le. Bár fiával sértetlenül megmenekülnek, hamuvá és porrá lett életükből semmi más nem marad, csak egy bordó, bőrkötéses könyv – egy hosszú évszázadokat átfogó napló, mely a semmiből került elő, benne egy üzenettel. Róza késztetést érez, hogy beleírjon egy kérdést a bordó könyvbe, melyre megdöbbentő módon válasz érkezik. Válasz – kétszáz évvel korábbról. Róza kíváncsian ered útnak, hogy megtudja, ki írhatta a sorokat. Miközben az árvíz után újjászülető Szeged utcáit járja a könyvvel a kezében, egyre többet tud meg egy olyan világról, amelynek már a nyomai is csak az emlékezetben élnek. A könyv sorai az egykori Boszorkányszigetre vezetik, ahol a fák és gyomok között meghallja a múlt suttogását, a talpa alatt pedig megérzi az egykori máglyák hamujának perzselő érintését. Bauer Barbara új regénye egy évszázadokon átívelő, mágikus szerelem története, melyben párhuzamosan elevenedik meg a híres szegedi boszorkányperek sötét időszaka és a két világháború közötti Magyarország falusi valósága. A nagy kérdések – hogy mit jelent nőnek lenni, mi kell a boldogsághoz, mi vezet az igaz szerelemhez – talán minden korban ugyanazok. Egy azonban biztos: férfi kell hozzá, mégpedig az igazi!

 

"Sirattam az apámat, az anyámat, a gyerekkorom végét. Sirattam a házamat, az ajtó törött üvegét. Sirattam meg nem élt érzelmeket, halványuló képeket, kimondatlan szavakat. Sírtam, zokogtam, kiáltottam. Sirattam az asszony halott gyerekét."

 

 Egy szerelem ami kiállja az idő próbáját egy szerelem amely kétszáz éven keresztül töretlen. 

Nem gondoltam, hogy ez a könyv ennyire be fog szippantani, de megtörtént és nagyon szomorú vagyok, hogy már vége. A történet nem tartogat túl sok meglepetést. Gyakorlatilag a fülszöveg összefoglal mindent. Pár oldal után világos, hogy ki Rózsa és Miklós. Túl sok csavar sem kerül a sztoriba, de ahogyan ír...

Vittek magukkal a sorok. Én is egy pici faluban nőttem fel az Isten háta mögött. Na jó nem az 1900-as évek elején, inkább a végén, de akkor is annyira élveztem a vidéki idillt. Mindenki ismer mindenkit. Ahogyan az emberek még segítik és támogatják egymást. Sajnos ma már ez annyira nem jellemző.

Szépen elcsepegtetve ott  örökölt sors, azt otthonról hoztuk érzés. A generációkon átívelő hibák és hogy mindebből hogyan tanulhatunk és tudunk tovább lépni.

"Pedig elhallgatni a valóságot vagy kimondani a valótlant egy és ugyanaz."

 

A történelmi háttér pedig profi munka. Ahogy megjelenik a szemünk előtt  Semmelweis Ignác. Ma már hihetetlen arról olvasni, hogy a falu orvosa először kismalacokat segített a világra, majd szépen átsétált a szomszédba kézmosás nélkül és világra segített egy gyermeket. Mennyi anya életébe került mindez. A kézmosás milyen úri huncutságnak számított még az 1900-as években. Nem is volt azért az olyan régen..

Két fiú édesanyja ként bevallom soha nem fordult meg a fejemben az otthon szülés gondolata. De ahogyan betekintést nyerhetünk az ő világukba. Valahogy az egész átértékelődik az emberben. A vajúdó anyák mellett mindig ott voltak az asszonyok (anyák,anyósok,keresztanyák,nagymamák) az ő erejük összeadódott és valahogy ez a földön túli érő a könyvön is érződött. Érdekes volt olvasni gyógynövényekről, hogy mire mit használtak. Az én tudásom a kamillánál kimerül, de annyira érdekesnek találtam, hogy erről biztosan fokok még olvasni.

 

 

"Ha csak azt hinném el, ami lehetséges, mára hitetlenebb lennék egy megátalkodott eretneknél is."

"Bárcsak hinnének magukban az emberek, akkor a boszorkányoknak is nyugtuk lehetne, …"

 

 

A szegedi boszorkány perről én nem sokat tudtam. Talán egyszer régen biztos történelem órán megemlítették, de az biztos, hogy én szinte semmire nem emlékeztem. Nagyon jó kis történelmi összefoglalót adott. Jól mutatta meg a tudomány és vallás találkozását. A kettő vajon járhat kéz a kézben?

A Kétszáz éves szerelem végig egy nagyon lendületes, olvasmányos történet. Nagyon szépen megírva. Teljesen meglepődtem, hogy már vége. Annyira próbáltam húzni. Akartam még olvasni.

Ez volt az első olvasásom az írónőtől, de az összes könyvét felraktam a várólistámra. Remélem minden könyve ilyen jó lesz :D

Irvin D. Yalom: A magyar macska átka

 Egy ideje nagyon érdeklődöm a pszichoterápia iránt. Egy könyvklubos találkozó alkalmával találkoztam először Yalom nevével. Yalom számomra annyira emberközpontú, annyira hisz az "itt és most" elvében, hogy én bármikor csatlakoznék a terápiáira. A könyvei pedig nálam a letehetetlen kategória. Bár bevallom őszintén ez a könyve nem lett kedvenc az utolsó két terápia/ fikció nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére én mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa Yalom könyveit, mert egyszerűen zseniálisak :)

 

 

"Az emberek akkor tudják megszeretni önmagukat, ha azt látják, hogy szerethető kép él róluk azokban, akik igazán fontosak nekik."

 

Fülszöveg:

„Hat lebilincselő mese életről és halálról egy virtuóz terapeuta tollából.” – Kirkus

Irvin D. Yalom az emberi lélek feltárásának mestere, a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, akinek hitvallása, hogy a terapeutának a pácienssel együtt kell fejlődnie és változnia, fenekestül felfordítja elképzeléseinket a páciens–terapeuta viszonyról.
Ezúttal hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történetet írt, melyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak.
Miközben Yalom betekintést enged a terapeuta szívének és elméjének legmélyebb bugyraiba, arra hívja fel a figyelmet, hogy törékeny és egyedi kapcsolataink végtelen lehetőségek tárházai, megváltozni, önmagunkat jobban megismerni és megérteni pedig soha nem késő.

 

"Tartsd szem előtt, hogy a kis eredmény is szép eredmény, koncentrálj az apró sikerekre; ne akarj túl sokat, ne ítéld magad eleve kudarcra."

 

kép forrása: imbd.com

 

 A hat terápiás történetből négy nagyon tetszett. Legjobban talán mégis az első két rész maradt meg.Sajnos a mi családunknak is találkozni kellett a rákkal és megküzdeni annak minden gyötrelmével. Mindig csodálattal gondolok azokra az emberekre akik képesek ennyi bánatot, fájdalmat meghallgatni és segíteni tudnak úgy, hogy ők maguk nem roppannak bele.

Az eset tanulmányokat olvasgatva Yalom is közelebb kerül hozzánk. Megismerhetjük édesanyához fűződő viszonyát. Megmutatja nekünk, hogy a pszichiáter is egy egyszerű ember aki olykor hibázik, de vállalva hibáit képes tovább lépni és legjobb tudásával segíteni a  pácienseit.

"Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé."

Úgy érzem rengeteget tanultam ezekből a történetekből. Megpróbálok sokkal jobban odafigyelni az "itt és most" érzésre. Gyászolni nem csak egy elvesztett szerettünket lehet, gyászolni ezerféle képen lehet. Ezekre a folyamatokba enged nekünk egy kis betekintést az író.

Az utolsó két fikció sajnos egyáltalán nem tetszett. Pedig annyira vártam A magyar macska átkát, de a döbbenettől még nevetni sem tudtam. Nekem nem illett ide a két történet. Valahogy másmilyen lezárást képzeltem el.

Összességében mégis egy jó olvasás élményt adott. Yalom pedig a kedvenc terapeutám marad! :)

 

 

Viszlát január

 Ez a hónap túl gyorsan elröppent. Még nem is volt időm megszokni, hogy már 2022 van és már itt van a nyakunkon február.

Elkezdődött az ovi, de azért természetesen volt egy hét szünet is. Túl szép lett volna ha két hét ovi után ne jött volna egy kis betegség. Nekem még mindig nem sikerült utol érnem magam. Mivel az év utolsó két hónapjába folyton valaki beteg volt, így egy csomó dologgal még mindig el vagyok maradva.

Végre nálunk is volt egy kis hó. Ami a hónap csúcspontja volt a fiúknál. Végre lehetett szánkózni. Már annyira várták.

 

A január még nálam nem volt az a nagyon elkap az olvasási láz hónapja. Azért nem panaszkodom, mert nagyon jó könyveket olvastam és ide is sikerült pár bejegyzést készítenem. 

Ezeket a könyveket olvastam januárban: 

• Geronimo Stilton: Szilveszteri meglepetés 
• Agatha Christie: Tíz kicsi néger
• Szöllősi Bernadett: Kabátzseb-magány
• Margaret Atwood: Az özönvíz éve
• Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
• Irvin D. Yalom: A magyar macska átka
• Gideon Kidd – Rachel Braunigan: Neveld a kutyád!
• Cso Namdzsu: Született 1982-ben

A fiukkal is nagyon klassz könyveket olvastunk. Az ő kedvenceikről igyekszem még beszámolni, de az hiszem a kicsinek ez a nagynak pedig  ez volt a kedvence. A havi könyvtár látogatásunk sem maradt el. Már nagyon várjuk, hogy olvashassuk a megszerzett kincseinket.

 

Folytattuk az itthon is ovi projektünket. Készítettünk borotvahab és ragasztó segítségével hóembert és festettünk kesztyűt, készítettünk még színes jégkockát és a kerítést díszítettük vele. Parádésan szórakoztunk. A nagy fiamnak sikerült kirakni élete első 70 darabos puzzeljét. Nagyon büszke voltam rá. Megünnepeltük a nagyi 61. születésnapját. Én pedig az Én idő keretén belül eljutottam Vad Fruttik koncertre és kicsit elkezdtem többet mozogni. 

Összességében egy nagyon jó hónap van mögöttünk. Remélem a február is ilyen szuper dolgokat tartogat számunkra.

Nektek hogyan indult az idei év?