Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

 

Egy történet a "mások" életéről.

Amiben biztos voltam, hogy én ezt a könyvet csak úgy fogom tudni elolvasni, ha egy szuszra végig is olvasom. Biztos voltam benne, ha leteszem soha többé nem lesz erőm a folytatáshoz.

Ez a történet hiánypótló. Ha létezik "ezt mindenkinek el kell olvasnia" kategória akkor az Egyasszony magasan a  dobogó tetején áll.

 "Jó pár évvel Zsuzsi halála után még mindig nehezen tudom feldolgozni a történteket. Hiába van két tündérszép gyerekem, hiába szeretem őket a világon mindennél jobban, akkor is hiányzik valaki."

 

Fülszöveg: 

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.

Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.

Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.

"Igen, van közöttük ilyen is, aki értelmileg majdnem ép. Nekik a legnehezebb egy életen át feküdni. Megtanulom szeretni őket."

Egyasszony terápiája, túlélése, memoárja gyermeke elvesztéséről. Egy próbálkozás elfogadni, feldolgozni az elfogadhatatlant.  Egy tükör...nekünk olvasóknak. Ebben az előítéletekkel teli világban, hogyan lehet egy sérült gyermeket nevelni. Teljesen őszintén bemutatja a gyermekotthonok életét, a magyar egészségügy helyzetét. 

Egy mankó ez a könyv. Minden olyan anyának, akik hasonló helyzetben élnek. Kapaszkodó lehet, hiszen a legmélyebb gödörből is van kiút. Péterfy-Novák Éva a sok fájdalmat, megaláztatást sokszor humorral próbálja oldani. Így együtt nevetünk és sírunk vele. Bár már több napja befejeztem a könyvet, de még mindig azon kattog az agyam mit lehet írni ezután? Mert szerintem amit ez a könyv kiválthat az emberekből arra talán nincsenek is szavak. Egyszerűen képtelenség megfogalmazni mindazt ami itt kavarog még napokkal az olvasás után is. Hálás vagyok, hogy olvashattam. Hálás vagyok, hogy egy olyan szerető és támogató szervezet tagja lehetek ahol mindenféle kacifántos gyereket elfogadnak és szeretnek. Rengeteg mindent tanulok tőlük.

Életfa Csoprt Egyesület

 "Mennyire más vagyok, mint pár éve, gondolom magamban"

 Bár meddig tudnám ismételgetni, hogy ez egy zseniális, letehetetlen könyv. És még csak január van, de nálam ez a könyv biztosan ott lesz a 2022-es olvasásaim Top 10-ben.

Margaret Atwood: Az özönvíz éve

 A MaddAddam-trilógiát az első rész elolvasása után úgy gondoltam, hogy nem is fogom végig olvasni. Pedig Atwood könyvei engem mindig beszippantanak, de az első rész a Guvat és Gazella valahogy számomra nem volt az igazi. Szerettem a történetet, de nekem végig hiányzott belőle az izgalom és a feszültség. Aztán a befejezésnél Atwood kitett magáért, mert egyszerűen így nem lehet befejezni egy történetet, de valahogy nem éreztem késztetést, hogy azonnal a folytatás után nyúljak. Már sokszor említettem, hogy milyen jók a molyos kihívások, mert így mégis csak folytattam a trilógiát.

"Nem átlagos járvány volt: nem lehetett az első néhány százezer halál után megállítani a terjedését, majd bioeszközökkel és hipóval teljesen felszámolni."

 

 Fülszöveg:

 

Az ​özönvíz éve nem prófécia, de riasztóan közeli lehetőség.

A világvége egy rejtélyes járvány képében érkezik, amely egymástól távol eső helyeken, egyidejűleg üti fel a fejét, és áldozatait először cseppfolyóssá teszi, majd kiszárítja. Csak ketten élik túl a katasztrófát: Ren, a fiatal trapéztáncosnő, aki bent ragadt a munkahelyén ?a Pikkelyek és Farkak fantázianevű szexklubban, és Toby, Isten Kertésze, egy zöld vallási szekta tagja, aki a MegÚj Spa luxusfürdőjében barikádozta el magát. Vajon vannak más túlélők is? Él-e még Ren bioművész barátnője, Amanda? Vagy ökoharcos mostohaapja, Zeb? Vagy egykori szeretője, Jimmy? Hát a KínGolyóból szabadult üldözői, vagy a kormányzat korrupt rendőrei?

Egy biztos: míg az emberiség nagy része kipusztult, boldogan élik világukat a különféle génmanipulált életformák – az oroszlán és a juh párosításából származó juszlánok, az emberi hajat növesztő műhajbirkák, az emberi agyvelővel rendelkező disznók. Miközben Ádám Egy, Isten Kertészeinek vezetője társaival együtt próbál utat törni magának ebben a kegyetlen, szép új világban, Ren és Toby a szabadulásán dolgozik…

 

 "Nem is lennénk Emberek, ha nem kívánnánk, hogy inkább mi faljunk fel másokat ahelyett, hogy minket falnának fel, de tudnunk kell, hogy mindegyik folyamat áldott."

 

 Bevallom, nagyon nehezen hallattam az olvasással. Engem elsőre teljesen kizökkentett, hogy nem is onnan folytatódik a történet ahol az első rész abbamaradt. Bár az is igaz csak homályos emlékeim vannak az első részel kapcsolatban.

Érdekesnek találtam az új szereplőket. Különösen Toby karaktere fogott meg. Rennel kapcsolatban az elején inkább azt éreztem, hogy megakasztja a történetet. Olyan igazi kis nyafogós, idegesítő karakter volt számomra. Persze ahogy haladtunk előre a történetben és minden a helyére került. Ren dolgai is teljesen érthetővé váltak.

Ebben a részben azok életét ismerhetjük meg akik kívül rekedtek az első részből ismert "tökéletes" világból. Fura volt olvasni erről a sok "szektáról". Még mi meghalljuk a szekta szót, ami olyan ellenséges, itt nagyon érdekes volt, hogy emberek mit képesek megtenni, hogy valahová tartozhassanak. Nagyon érdekes volt a kertészek élete, a vallásos vonal. Hogyan alakítottak szépen tudatosan mindent egy vallás köré és hogyan alakították át a szabályokat Isten nevében, ha épp úgy kívánta az érdek. Ez számomra nagyon elgondolkodtatót volt. 

A történet felénél végre megérkezik Jimmy is és számomra innentől vált letehetetlenné a könyv. Ahogyan a szálak egymáshoz kapcsolódtak, ahogy mindenki ismer mindenkit, de mégis hihetőnek és totál egyértelműnek tűnt az egész.

 

"Isten az értelem békés hajlani Kertjében sétál, de ő portyázik az éjszakai Erdőkben is. Ő nem szelíd Lény, Barátaim, hanem vad, és nem lehet csak úgy magunkhoz szólítani és irányítani, mint egy Kutyát."

 

Atwood ebben a könyvében is bebizonyította, hogy az emberi fajtól nincs kegyetlenebb. Megismerkedhetünk egy másik világgal, amit én teljesen el tudtam hinni. Igen talán ez lesz 2325 :D

Így visszagondolva ez a rész nekem jobban tetszett az elsőnél, de továbbra is elmarad az azonnal a folytatást érzés. De biztosan elolvasom a befejező részt is.

 

 

Szöllősi Bernadett Kabátzseb-magány

 Bármennyire is szeretem a verseket, nem jellemző rám, hogy egy verseskötetet kiolvassak.

Őszinte leszek január elején kaptam kölcsön és azóta már kétszer elolvastam. Van olyan vers is amit sokkal többször:D

A kedvenc versemet a kötetből szeretném megosztani veletek.

 

 

Tudod,

 

nem lehet az isten egyszerre az összes helyen

és nem foghat egyszerre minden kezet.

Meg tudod, azért néha Ő is vágyik csöndre,

ezért teremtette az anyákat a Földre.

 

Egyenes háttal, mely, ha kell, egész nap görnyed,

mosolyogva törölnek le minden könnyet.

Katonadolog! - náluk ki mondaná szebben?

És meglátják a bánatot minden szemben.

 

És a kezük, az a drága két kezük,

legyen áldott érte szépen csengő nevük,

ha kell, úgy óv, mint egy acél ketrec-

ezért egy anyával veszélyes a kec-mec!

 

De ha kell, gyengéd, mint a puha takaró,

nem olyan lim.lom, hanem a legjobb anyagból való

melegen tart és jól esik az érintése,

néha csikiz, néha ölel, el sem hiszed mennyiféle!

 

Szárnyak nélkül járnak lent a földön, nesztelen

és altatót dúdolnak az álmatlan esteken.

Mondhatnám persze, hogy az egész csak mese,

de épp itt nyugszik ölemben édesanyám keze.

 

 

 

Nagyon tetszett az előszó is.

"Ha lenne pár szabad percünk és kifordítanánk a pulóverünk zsebét, vajon mit találnánk benne?"

Én ma a kabátzsebeimet pakoltam ki. Az enyémbe egy kavics és egy gesztenye bolt:D No meg persze az emlékek hozzá:)

 

 

Agatha Christie: Tíz kicsi néger

A várólistám csökkentésének első könyvekét Agatha Christie egyik leghíresebb krimijét választottam. A könyv azért is került fel a listára, mert még 2020-ban elhatároztam, hogy 2025-re elolvasom az író teljes életmű sorozatát. A tavalyi évben nem sikerült túl sok AC olvasnom, így egy kicsit bele kell húznom, hogy teljesüljön a tervem:) Idén szeretnék havi 1-2 Christie-t olvasni.

 

Fülszöveg:

 

Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

 

 

Christie-t én bármikor tudok olvasni vagy újraolvasni. Most épp azon gondolkodom, ha még élne vajon milyen zseniális történeteket írna nekünk.A tíz kicsi néger kitörölhetetlenül beleég az ember elméjébe, Számomra ez a tökéletes krimi.

 

"Vannak gaztettek, amelyeket nem lehet rábizonyítani azokra, akik elkövették."

 Zseniális! Nem találok szavakat, egyik csavar a másik után! Próbáltam  találgatni, hogy ki lehet a gyilkos, de persze a közelében sem jártam a dolognak. A vers nagyon nyomasztó volt, kicsit beteges, hogy egy régi gyermekmondóka adta az ötletet a gyilkosságoknak, ezért én végig biztos voltam benne hogy Vera lesz a gyilkos.Az epilógus előtt én már elkönyveltem, hogy soha nem fogom megtudni ki is a gyilkos. De aztán természetesen minden apró részlet a helyére került. Én igen én is azt mondom most már ez a legjobb AC amit valaha olvastam. Nem lehet egyszerűen letenni. Az egyik percen mindenki gyanús utána pedig senki sem.  Végig megmarad az a feszült hangulat és a lezárás. Tökéletes.

 

"Hadd valljam be teljes alázattal: bennem is él a szánandó emberi vágy, hogy mégiscsak megtudja valaki, milyen ügyes voltam…
Ezzel persze eleve feltételezem, hogy a Néger-sziget rejtélye megoldatlan marad."

Bagolyfióka - Kreatí foglalkoztató

Nagyon szeretjük a színes, kreatív foglalkoztatókat. Bevallom őszintén a karantén ideje alatt óriási feladatlap gyártásba kezdtem itthon, hogy Bence ne unatkozzon. Ez a mánia a mai napig tart, de sokszor már nincs semmi ötletem, hogy milyen új feladattal rukkoljak elő. Nem szeret színezni és az egy kaptafára megoldható feladatokat nagyon hamar megunja. 

Még decmberben véletlenül rábukkantam a BagolyFióka fejlesztőre, mely 5- 8 éves gyerekek fejlesztését segíti. Ezért kezdtem el keresgélni a fejlesztő füzetecskék között. Több félét javasoltak az oviba és a fejlesztők is, de igazán egyik sem hoztam meg a hozzá fűzött reményeket. Nekem pedig sajnos egyre kevesebb időm van, így már nem tudtam olyan változatos ötletekkel előrukkolni. 

A feladatlapok nagyon változatosak. Több fejlesztési területet is érint: finommotorika, figyelem, vizuális észlelés. Nagyon játékos formában tanulhatják, gyakorolhatják a számolást, de sok olyan feladat is van amivel a szókincsüket lehet fejleszteni.

Minden hónap egy adott témát dolgoz fel. A füzetek minden esetben tartalmaznak egy két rövid mesét.

Ezeket olvasás után átlehet beszélni és további feladatokat is ki lehet találni hozzájuk. Mi például a januári számban szereplő A bokaficam című mesét itthon eljátszottuk. Óriási sikere volt a gyerekeknél. 

Nálunk most egészen jól működik a pecsételés/ matrica gyűjtögetés módszer. Minden jól megoldott feladta lapért kap egy pecsétet a lapra, ha összegyűjt 15 kap egy meglepetést. A foglalkoztató kb 20-25 feladatot tartalmaz. Mivel Bence hat éves így még van olyan ami számára túl nehéz, de azért próbálkozik:) Tehát kb ha az egész foglalkoztató füzetet befejezi akkor kap egy meglepetést. Most nálunk épp nagy Marvel őrület van és gyűjti a képregényeket. Szóval most egy szavam sem lehet. Végre valami amivel tudom ösztönözni.

Szülőknek pedig óriási segítség, hogy a lap alján jelölik a feladat nehézségi szintjét. Könnyű, közepesen nehéz és nehéz. Ezenkívül minden feladat alján leírják, hogy az adott feladat épp milyen területet fejleszt.

 

Tényleg nagyon szuper foglalkoztató. 

Cecilie Enger: Anyám ajándékai

 

A helyi könyv klub decemberi közös olvasmánya volt Enger könyve. Nekem sajnos nem sikerült hó végére befejeznem, mert gyakorlatilag semmi időm nem volt. Így ez lett 2021 utolsó és 2022 első olvasmánya. 

Első találkozásom az írónővel és ha a történetet egyetlen szóval kellene jellemeznem, a kellemes jut eszembe. Nagyon olvasmányos, szerethető, az ember csak sodródik a történettel.

Fülszöveg:

Ez ​a regény egy norvég középosztálybeli család története a századfordulótól napjainkig: Cecilie Enger családjáé. Szerető közelségben, mégis ironikus távolságtartással mutatja be őket.

A családtagoknak fel kell számolniuk a régi családi otthont, mert anyán elhatalmasodott az Alzheimer-kór. Egy gondosan összekészített papírköteg azonban megússza a nagy selejtezést. Ezek anya karácsonyi ajándéklistái. Pontosan részletezi bennük, hogy mit vásárolt, mit készített, kinek mit adott és kitől mit kapott a család, ily módon lesznek a listák a szülők, testvérek, nagynénik közötti családi saga vezérfonalává. A családi sagából megismerjük anya útját, szeretett személyiségének drámai felmorzsolódását a betegség évei alatt, a bánatot és keserűséget, melyet mindennek a feldolgozása hozott magával, hogy végül ez a nagyon személyes regény megszülethessen.

Nemcsak letehetetlen olvasmány hanem, – mivel a szerző újságíró – jól megírt társadalmi és politikai mikrotörténelem Norvégiáról, s egyben kivételes antropológiai vizsgálódás is az ajándékozás mibenlétéről.

 

 "Egyetlen ember sincs tudatában annak, amikor megtapasztalja élete legboldogabb pillanatát. Vannak, akik izgatottságukban azt hajtogatják, hogy ez életük legboldogabb pillanata, de a lelke mélyén mindenki azt reméli, hogy az a perc még nem jött el. Azt hiszik, hogy valamikor a jövőben egy sokkal szebb és boldogabb pillanat vár rájuk. Hiszen micsoda kegyetlenség volna, ha már fiatalon tudná az ember, hogy soha semmi nem lesz szebb ennél."

 

 

A történet szinte azonnal magába szippantott. Cecilie visszatér gyerekkori otthonához, testvéreivel, hogy kiürítsék a házat. Már tudják, hogy édesanyjuk soha nem térhet ide vissza. Engem is elragadtak az emlékek. Ahogy pakolták ki a lakásból a holmikat én is úgy idéztem fel a nagyszüleim házat, ahogyan a család pakolja ki a dolgokat. Emlékszem egy egy tárgy felett órákig ácsorogtunk és próbáltuk eldönteni kié is legyen. Emlékszem amikor megtaláltok nagymama receptes füzetét. Szintes az összes recept úgy kezdődött: hozzávalók 5kg liszt. Mindenki sírva nevettet. Mi is felidéztük a karácsonyi bejgli illatát és a bejglik soha el nem fogyó rengetegét.

Az írónő is hasonlóan nosztalgiázik a házban. Majd megtalálja édesanyja listáit, melyeket a karácsonyi ajándékokról készített. Ki mikor mit kapott tőlük és ők mit kaptak. Az ajándékokon keresztül megismerhetjük Enger gyerekkorát. Fantasztikus érzés volt olvasni, hogy minden évben kaptak a gyerekek és a felnőttek is könyveket ajándékba. Illetve a 70-es, 80-as években milyen óriási hagyománya volt a saját kézműves ajándékoknak. Visszagondolva én még most is ezeknek tudok a legjobban örülni. Ma már elszomorodom amikor azt látom, hogy az emberek alig várják, hogy újra kinyissanak az üzletek és vigyék vissza az ünnepre kapott ajándékaikat. Jó volt itt ebben egy kicsit lubickolni és visszaemlékezni a saját gyerekkori karácsonyaimra. 

 

 "Amikor az Alzheimer közbeszólt, anya kétségbeesése lecsupaszodott, elkeseredetten beszélni kezdett, hogy a félelmetes és folyamatosan szétcsúszó világot a helyén tartsa. És egyre csak írt, cetlikre firkált feljegyzéseket, leveleket, listákat, időpontokat. A mondatok egyre rövidebbek lettek, az összefüggések felbomlottak, jelentős epizódokat ugrott át, minden félbeszakadt, és megszűnt az értelem."

 

Cecilie anyja világ életében egy igen karakteres nőszemély volt. nálam igazán ott lopta be magát a szívembe, amikor kiállt és harcolt az autista gyerekekért, holott soha semmilyen formában nem volt érintett. Hihetetlen erő áradt belőle minden egyes visszaemlékezésnél. Enger anyja és apja szinte az egész életükben szemben álltak egymással. Ezen is elgondolkodtam, hogyan lehet, hogy két ennyire különböző ember mégis tisztelik és szeretik egymást és három gyermeket nevelnek, óriási szeretetben. Vajon a sok ellentét ellenére elég a szerelem, szeretett, hogy kitartsunk egymás mellett egy életen keresztül? Nos az ő esetükben nem volt elég. De végére valami olyan tiszteletté alakult a kapcsolatuk ami úgy gondolom irigylésre méltó.

Ez a könyv egy remek lezárása és elkezdése volt az évnek. Sok értékes gondolattal gazdagodtam. Remélem és hiszem, hogy az én gyermekeim is majd amikor a mi házunkat pakolják kitalálnak majd olyan tárgyakat, amelyek olyan csodás emlékekkel árasztják el őket, mint engem amikor én tettem ezt a nagyszüleim házánál.

 

 "Ott van a listákban az apám életútja, a húgom és a bátyám gyerekkora, és hogy mennyire különböző irányokba fordult testvéreim és gyerekeinek és unokatestvéreim élete. És ott van a listákban anya, aki egykor olyan elkötelezetten gondoskodott mindenről és mára egy karosszékben ülve üres tekintettel mered maga elé. És az összes ajándék, amely együtt élt – és él – a megajándékozottakkal, és az ajándékozókkal, amelyek körülvettek bennünket, és amelyek megmozgatták a kicsiny, személyes világunkat."

 

 

 

 

Mesesarok -1

 A 2022-es év első könyveit a fiúk választották nekem a könyvtárból. Gyárfás Endre verses kötete és Geronimo Stilton egy egy könyvét olvastuk. Az év első hétvégéjén úgy érzem a fiúknak is fontos volt, hogy ne csak nekünk, de még az olvasott könyveknek is szilveszteri hangulata legyen.

 

Gyárfás Endre : Terülasztalkám

A kötetben vidám verseket írt óvodásoknak és kisiskolásoknak játékról, természetről, állatokról, növényekről és kirándulásról. Az óvónők és tanító nénik újabb kedves rímekből válogathatnak a karácsonyi vagy anyák napi ünnepségre, meg az évzáróra. Buzay István csodás illusztrációi valósággal életre keltik a Terüljasztalkám forgatagát. 

Egy pici csalódás volt a részünkről. Vagyis inkább a nagy fiam részéről.  Ő csak szilveszteri és új évi verseket szeretett volna tanulni. Mivel az első vers után kiderült, hogy nem lesz több új évi köszöntő, hiszen a következő versike már a farsangról szólt. Ez egy kicsit letörte, de ezt leszámítva nagyon szerettük. Viszont Gyárfás Endre nekünk akkor is a Dörmögőéket jelenti.

 

Geronimo Stilton : Szilveszteri meglepetés

 Miközben Cin City az óév búcsúztatására készül, a csatornapatkányok váratlan támadást terveznek. Szilveszter éjszakáján ádáz havasi patkányok hadserege özönli el a várost, s már-már úgy tűnik, kő kövön nem marad, amikor megérkeznek a Szuperhősök!

Mi aztán jól belenyúltunk. Ez a hetedig rész és egyetlen előző részt sem olvastunk. Ám a történet szempontjából nem igazán volt zavaró. Nagyon humoros, kedves kis történet rengeteg szóismétléssel:( 

Mégis jó volt egy kicsit elmerülni ebben a kalandos világban. A fiuknak nagyon tetszettek a rajzok, a színes betűk, a néhol képregényes stílus. Én nem lettem nagy rajongója a sorozatnak, de a fiúknak megígértem, hogy olvasunk még a sorozatból.