Férje tragikus halálát követően, negyvenévesen egyedül marad két kisfiával. Teljes embert követelő ambiciózus karrierje mellett, egyszerre kell megküzdenie a háztartás és a gyereknevelés kisebb-nagyobb problémáival, és a társa elvesztése miatt érzett mérhetetlen fájdalmával.
Önéletrajzi írásában Seager, lebilincselően őszinte stílusban, vall különleges munkájáról, nehézségeiről és élete újraépítésének rögös útjáról. Önmaga keresése és a földi élet „tanulása” közben új barátok segítik. Támogatásukkal, rendkívüli saját erőfeszítéseivel, valamint a csillagok véletlen összejátszásának köszönhetően pedig megtalálja a céljait és a boldogságot a Földön is.
" Negyvenéves lettem. Két nappal később Mike meghalt a házunkban lévő kórházi ágyában. Ott voltam mellette. Egyetlen csövet sem kellett eltávolítani. Az első olyan eset volt ez, amikor úgy segítettem létrehozni valami gyönyörűt, hogy letettem a szerszámaimat. Azt hiszem, soha nem voltam még ennyire büszke. Mike úgy távozott a világból, ahogyan érkezett. Ezt az ajándékot kapta tőlem. Az utolsó lélegzetvétele a sajátja lehetett."
Sara életét a csillagokon keresztül ismerhetjük meg. Számomra ez nagyon érdekes nézőpont volt. Hasonlóval még nem találkoztam. Bár engem már önmagában az is lenyűgöz, ahogyan emberek teljes hittel kutatják, keresik a válaszokat : Van élet a Földön kívül is? kérdésre.
Seagernek nagyon érdekes, furcsa gyermekkora volt. Számomra nagy kérdés, hogyan lehet az hogy senkiben nem merült fel az autizmus lehetősége. Ahogyan a gyerekkoráról ír, talán azért mert én is nevelek egy autista kisfiút olyan sok jele volt. Én még mindig hitetlenül állok az ilyen esetek előtt, hisz még a tanárainak sem tűnt fel soha. Sara volt a különc lány.
"Vannak időszakok, amikor a haladás lehetetlennek tűnik, főleg, ha eszünkbe jut, hogy ugyanaz a faj vagyunk, amelynek tagjai az olajért gyilkolják egymást, és műanyaggal töltik meg a tengereket. Fontos időt szánnunk annak belátására, milyen nagy utat tettünk meg. Így könnyebb elhinni, hogy még messzebbre juthatunk."
Szerettem ahogy a fejezetek felépültek. Sara életének fontos mérföldköveinél - férje megismerése, gyermekei születése, édesapja halála, férje halála, egy új kezdet- mindig ott voltak a csillagok. Élete összes nehézségén átsegítették a tudományos felfedezései. Nem igazán vagyok jártas a témában, de engem teljesen elvarázsolt az exbolygókról olvasni. Seagern munkássága sokunk számára példa értékű. Fantasztikus anya, felség és tudós. Az élet szeretete és hite a világegyetembe irányt mutathat sokunk számára.
"Megcsináltam, és akkor rájöttem: sohasem a távolságon múlt, Csak az időn. "
A könyv utolsó két oldalán megemlíti, hogy negyven éves korára diagnosztizálták nála az autizmust. Úgy nyilatkozott erről, élete utolsó kirakója is a helyére került és számos dolgot megértett önmagával kapcsolatban.
"Néha sötétség kell ahhoz, hogy lássunk. Néha inkább fény."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése