Minden jó történet így kezdődik nem? Egy szép hm.. téli?tavaszi? estén elcsaltak az egyik előadására. Úgy voltam vele, jó kis "énidő" meglátjuk mi lesz.
Emlékszem az előadásra iszonyú fejfájással érkeztem és egyszer csak a függöny mögül kiugrott egy iszonyú magas férfi aki ide oda pakolgatta a székeket. Na ő volt Pál Feri:)
Én pedig öt perc után azon kaptam magam, hogy már nem is figyelek a fejfájásomra. Csak rá koncentráltam, minden megszűnt körülöttem.
Az első előadást követe egy újabb és most rászántam magam és olvastam is tőle.
A könyvet nagyon lassan, hosszabb szünetekkel olvastam. Nem tudom, hogy lehet-e máshogyan?
Érdekes volt miközben olvastam hallottam a fejemben a hangját, sőt még olyan rész is volt amikor arra gondoltam na most ül át a középső részre.
Ez egy nagyon fontos könyv. Jó lenne ha mindenki polcán ott lenne. Amikor elbizonytalanodunk csak leemeljük a polcról és egy egy részt elolvashatunk.
Ami igazán számít.....
De mi az ami igazán számít?
Pál Feri nagyon jól érthetőn, egyszerű példákkal vezet minket végig a könyvön. Olvasás közben sokszor az villant be, hogy valóban ennyi az egész? Ez tényleg ilyen egyszerű lenne? Ha igen miért bonyolítunk túl mindent?
"Elhatározom, hogy többé nem hanyagolom el magam, még ha nem is tudok mindent megadni magamnak, amire szükségem van."
Nagyon olvasmányosan ír. Én direkt törekedtem arra, hogy mindig tényleg csak egy két fejezetet olvassak, mert nagyon könnyű belefeledkezni és akkor túl hamar vége lenne:)
Számomra két nagyon fontos fejezet volt amit még biztosan jó sokáig ízlelgetni fokok:
- ÉN, mi, mindenki - az önmegvalósítás lehetőségei
- A lelkierő fejlesztése - éltető spiritualitás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése