Hammet könyvét elsősorban az ígéretes fülszövege miatt olvastam.
A máltai sólyom minden idők egyik legfontosabb és legjobb krimije. Mindent ehhez mérnek megjelenése óta, és fognak is még mérni, amíg lesznek krimiírók – és persze olvasók. Sam Spade-et megbízza egy bizonyos Miss Wonderley, hogy keresse meg a testvérét. Amikor partnerét, Miles Archert nyomozás közben hátba lövik, Spade egyszerre lesz hajtó és üldözött vad. Vajon képes lesz megtalálni a nagy értékű és titokzatos madarat, mielőtt a kövér ember az ő nyomára akad? A regény – kevesen tudják – 1936-ban már megjelent magyarul Faludi Miklós fordításában. Az Agave Könyvek most ezt a változatot adja közre a regény első megjelenésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából.
Ugye milyen jól hangzik? Ezek után ki az aki nem lesz kíváncsi a könyvre.
"Szeretem az olyan embert, aki őszintén kimondja, hogy a saját érdekét képviseli. Nem ezt tesszük-e mindannyian? Nem bízom abban, aki ezt tagadja. És aki őszintén tagadja, még kevésbé megbízható,inkább nagy szamár, aki a természet törvényei ellen cselekszik."
Nekem ez a történet az idei év legnagyobb csalódása volt eddig. Én végig azt éreztem, hogy túl kevés időm van, nem fecséreljem erre a könyvre azt a keveset. Ez egy halálosan unalmas történet. Én kb háromszor aludtam el rajta. De végig vitt a kíváncsiság. Miért szeretik olyan sokan? Biztosan jó lesz csak el kell olvasnom a következő oldalt , de nem lett jobb.
A könyv felénél derült ki számomra, hogy ez akkor miről is szól. A szereplők baromi idegesítőek.
Olyan volt, mintha csak véletlenül cseppentek volna a történetbe. Ezért számomra a krimi végig érdektelen maradt.A "bűnbanda" egy rakás szerencsétlenség volt. Inkább egy komédiába illettek.
"Na mi az? Úgy tesznek, mintha először loptak volna életükben. Finom kis mákvirágok! Szeretnének talán térdre borulni és imádkozni?"
Nem hiszem, hogy a noir műfaj vagy Hammett nekem való lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése