A Bertram Szállóban minden benne volt, amit igazán szeretek Agatha Christie műveiben. Egy régimódi, előkelő szálloda, a titokzatos helyszín, valamint sokféle karakter, akik közül bárki lehet gyanúsított, gyilkos. persze az utolsó oldalig még csak sejteni se lehetett, ki is a gyilkos, és miért történt a bűncselekmény.
"Nicsak, hiszen ez a jó öreg Jane Marple! Azt hittem, már régen nem él. Legalább százéves lehet."
A
kedvenc Miss Marplem most inkább megfigyelőként és a nyomozást
segítőként volt jelen, nem pedig a szálakat kibogozó idős hölgyként. Jó
lett volna egy kicsit több Miss Marpelből. Én nem tudom megunni a
csacsogását. A két nyomozó, de különösen az Atya karaktere kárpótolt az
idős hölgy hiányáért. El tudtam volna akár visszatérő karakterekként is
képzelni őket. Kár, hogy más krimijeiben nem bukkannak fel.
"Még a Bertramban is történhetnek érdekes dolgok, gondolta Miss Marple boldogan…"
Ebben a regényben az írónő két legyet üt egy csapásra. A
háttérben munkálkodó bűnszervezet (rablás, csalás, pénzmosás), valamint
egy gyilkosság mögött meghúzódó 
Kedvenc szereplőm – természetesen, Miss Marple mellett – Pennyfather kanonok volt. Szórakozott, feledékeny, szerethető figura, kis humort hozott a bűnös szálloda falai közé.
Az írónő alaposan megkavarta a szálakat, a végén – a tőle megszokott nemes egyszerűséggel – születik meg a megoldás
"A kanonok „ kelekótya”, ahogy Mrs. McCrae nevezte magában, és úgy tűnt, a kelekótyákra külön vigyáz a gondviselés."
Imádtam, hogy egy előkelő angol szálloda életébe bepillantást nyerhetek.
Ha becsukom a szemem én a mai napig ilyenek képzelem el Angliát. A
szokásos hangulat, ami annyira jellemző Agatha Christie műeire, itt is jelen volt.
Hiába Christie nem tud csalódást okozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése