Egy nyíltan vállat ateista nézeteket valló író miért ír mégis egy Bibliai személyről? Ezért választottam Káint.
Történetünk, ádámmal és évvala kezdődik. Az úr, kiűzi őket a paradicsomból, később pedig jön ábel, akit testvére megöl. Ismerjük a történetet ábel kárörvendő módon viselkedett káinnal szemben és mikor az úr nem fogadta el áldozatát, káin megtorolta azt.
Káin időörvénybe kerül és a könyv oldalain felsejlenek a jól ismert bibliai történetek. Láttuk többek közt ábrahámot, mikor vitte feláldozni fiát, ott voltunk bábel tornyánál, jött sodoma pusztulása, leomlottak jerikhó falai, táncoltak a zsidók az aranyborjúnál, végignéztük jób életének összeomlását és még számos mást is, majd végül megismertük noét és családját.
Itt végre választ kaptunk, miért tűntek el az egyszarvúak. Noé felvette volna a bárkára, de az úr és angyalai rá se hederítettek. Lezúdul az eső, itt az özönvíz, megfullad a bárkán kívül rekedt emberiség, káin meg közben módszeresen megöl a bárkán noé kivételével mindenkit, asszonyt és férfit, majd noé végül látva, nincs remény a föld újbóli benépesítésére, öngyilkos lesz.
Vége az özönvíznek, megnyílnak a bárka ajtajai, jönnek sorra ki az állatok, de az úr hiába hívogatja noét és családját, nincs ott más élő ember, csak káin. Nincs új emberiség, mind, aki a régi volt, azt az úr elpusztította, a bárkán lévő kis csapatról meg ugye káin gondoskodott, nem maradt élő ember más, csak a hitvány gyilkos, aki zárásként az úrral így perel „az én gonoszságomat és hitványságomat hasonlítani sem lehet a tiédhez, emlékezz csak a sodomában elpusztult gyermekekre.”
Elég sötétnek is gondolhatnánk a könyvet mindezek alapján, olyan igazán nyomasztónak. Hát nagyon nem! Saramago kiváló író és olyan humorral van átszőve az egész történetvezetés, hogy sokszor hangosan felkacagtam majd percekig nevettem. Kell nekem még olvasnom tőle, nagyon kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése