A lelkisegély-szolgálat munkatársai nagyon fontos szerepet töltenek be az egész világon. Feladatuk az ítélkezés nélküli hallgatás. Igen sokszor csupán ennyi is elég. Történetünk főhőse Laura Morris erről másként vélekedik. Ő egy amolyan Fekete Angyal szerepében kíván tetszelegni. És itt jön a képbe Ryan, aki elveszíti feleségét és kisbabáját. Nem tudja elfogadni a helyzetet, válaszokat szeretne. Nyomozni kezd. Iszonyú sötét titkok tárulnak fel előtte. Vajon ki meddig hajlandó belemerülni egy életveszélyes játszmába?
"Mindig van megoldás a szenvedésre. Ki más segíthetne neki, ha nem te?"
Mostanság nem igazán olvastam, olyan könyvet ami nagyon nagy hatással lett volna rám. Így már nagyon vágytam vissza a komfort zónámba. Jöjjön végre egy klassz, izgi krimi. A Moly.hu nagyon jó kis értékeléseket olvastam a kötetről, így nagyon megörültem amikor a könyvtár polcán felfedeztem.
A történet Laurával kezdődik. Az ő szemével látunk mindent. Kapunk egy kis bepillantást a múltjába és lesz egy pici sejtésünk arról, hogy miért lett ilyen. Laura egy egyszerű családanya, aki kétségbeesetten próbálja a családját egyben tartani és önkénteskédig a KrizisVonalnál. Megpróbál olyan embereknek segíteni, akik az öngyilkosság gondolatával küzdenek. Ez a látszat...de a telefonkagyló mögött egy nagyon gonosz, mindenre elszánt nő találunk. Szent meggyőződése, hogy amit tesz az a helyes út. Nem érzi magát hibásnak. Engem meglepett az a gondolkodásmód amivel igyekezett magát felmenteni.
"Minden volt ebben a házban, ami egy családnak csak kellhet – csak szeretet nem."
Ryan élete egy csapásra megváltozott, amikor a terhes felesége öngyilkoságott követett el. A családja mindent megtesz, hogy kimozdítsák a depresszióból, de ő egyszerűen nem tudja elfogadni a tényt, válaszokat akar. Miután felfedi és megtalálja Laurát, mindent megtesz, hogy bebizonyítsa, ő a felelős a felesége haláláért.
Ami engem nagyon meglepett a történetben, hogy az egész sztoriból a rendőrség ki lett hagyva. Én végig azon mantráztam, hogy szólj már végre a rendőröknek. Nekem ezért mindkét karakter kicsit betegre sikeredett.
Marrs nagyon jól tálalja, hogy az emberi harag, gyűlölet mi mindent képes a felszínre hozni. A szereplők nyílt kártyákkal játszanak. Hiszen már az elején kiderül ki lesz a fogó és ki a hunyó. Engem nagyon gyorsan beszippantott. Laura története vitt magával, de aztán érkezett a csattanó és teljesen őszintén Ryan története már annyira nem hozott lázba. Én itt egy kicsit vesztettem a lelkesedésemből.
"Néha hihetetlen gyorsan derül ki, hogy pont az ellenkezője igaz annak, amit hittél – vagy elhitettél magaddal."
Aztán elkezdődött az igazi macska egér játék. Volt egy két érdekes fordulat, de Ryan sorsát borítékolni lehetett. Nekem kb eddig tetszett a történet. Én innen már azt éreztem, hogy túl sok. Nagyon kusza és totál fölösleges az újabb karakterek beemelése a történetbe.
A végén pedig totál kiakadtam. Ettől jobb befejezés nem jutott Marrs eszébe? Vagy csak egyszerűen kellet a lehetőség hogy tudja folytatni. Én sajnáltam és csalódtam a végét illetően. Nem is hozta,a hű de jó krimi érzést. Jó persze közben rájöttem, pszicho-thriller, de én valahogy többet vártam.
Viszont arra mégis jó volt, hogy A tökéletes pár könyve is felkerült a várólistámra. Kíváncsi vagyok vajon az hogyan fog tetszeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése