Jó pár évvel ezelőtt láttam a filmet és emlékszem nagyon tetszett. Gyorsan 
Neil Gaiman egyébként a kedvenc íróim közé tartozik. Számomra Ő egy igazi mesélő. Mindig csodáltam az olyan embereket akik felnőttként meg tudták őrizni gyermeki lelküket. Szeretek elrepülni azokba a mesevilágokba amit Gaiman megálmodott, még akkor is ha néha kicsit morbid, kicsit véres, de mégis annyira de anyira szerethető.
"Az unikornison lovagolni, már azoknak, akik erre képesek, semmihez nem hasonlít: felszabadító, megrészegítő és csodálatos."
Ha a filmből indulok ki akkor nagyon más történetet kaptam, de ez már csak így szokott lenni.
Történetünk egy Aprócska kis "faluban" Falva falvában játszódik. Ez a fal határolja el a varázs világot az emberi világtól. A falat szigorúan örzik és csupán kilenc évente lehet rajta áthaladni, amikor is a nagy vásárt rendezik. A mi mesénk is itt kezdődik és mi másról is szólhatna mint egy viszonzatlan szerelemről. Főhősünk Tristran Thorn esküdt tesz szíve választotjának, hogy élete árán is elhozza neki azt a hullócsillagot amit együtt láttak lepottyani az égről. Innentől pedig , ahogy az már csak lenni szokott kezdetét veszi a kaland.
" Hébe-korba halljuk, hogy éppolyan könnyű nem észrevenni azt, ami nagy és nyílvánvaló, mint ami kicsi és jelentéktelen, és hogy az észre nem vett nagy dolgok gyakran okoznak problémát."
Mivel én nagyon szeretem Gaiman fantázia világet, így engem ez a
történet is nagyon hamar elvarázsolt. Én biztosan a fal túloldalán
Tündérföldön élnék. Egy nagyon rövid, gördülékeny kis történet. Ami
telis telele van mesés elemekkel. Újra meggyőzt
Olvasás közben volt egy olyan érzésem, hogy túl gyorsan haladuk. Néha azt éreztem, hogy két esemély között évek teltek el. Jó lett volna kicsit többett olvasni arról mi is történt a főszereplőkkel a köztes időben. A vége bármennyire is tetszett... azért nem egy szokványos Happy End.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése