Agatha Christie Mrs. ​McGinty meghalt

 

Egy kötettel közelebb kerültem, hogy az összes Agatha Christie könyvet elolvassam.

Hercule ​Poirot elégedetten tart hazafelé. Otthon pedig kedves ismerős várja: Spence főfelügyelő. Sajnos egy nagyon unalmas gyilkossági ügyben kéri a segítségét. Egy idős hölgyet csaptak agyon pár fontért, megvan a gyilkos is, sőt már el is ítélték. Az albérlő, James Bentley tette. Azaz Spence főfelügyelő szerint mégsem. Poirot kíváncsiságát sikerül felkeltenie: nincs ugyanis semmi bizonyítéka, csak a pszichológia. Bentley nem olyan, amilyenek a gyilkosok szoktak lenni.

Poirot útra kel tehát, és leköltözik Broadhinny falujába, ahol Summerhayesék házában kap szállást és ellátást. A nyomozásban segíti Mrs. Ariadne Oliver, a népszerű krimiszerző is. Kiderül, hogy halála napján Mrs. McGinty papírt és tintát vásárolt, hogy levelet írjon egy bulvárlapnak. Amikor pedig Poirot élete is veszélybe kerül, már biztos benne, hogy jó nyomon jár.

Teljesen őszintén én Miss Marple fan vagyok, de nemrégen olvastam a Nyílt kártyákkal és ott tetszett meg igazán Poirot karaktere. Bár nem gondoltam, hogy ez a történet is ennyire tetszeni fog.

Nagyon abszurd, fordulatos és vicces sztori. Én végig magam előtt láttam Poirot arcát ahogy megpróbálja túlélni a nem túl rendszerető házaspár házában a mindennapokat. Ariadne Oliver felbukkanása sem volt hétköznapi, de ezt az almás hölgytől már megszoktuk.

"Amikor alig veszik észre, hogy az ember létezik, akkor nem valószínű, hogy vannak eleségei."

A nyomozás eleje egy kicsit döcögősen indult, de aztán ahogy megtalálja az újságcikket már egyre gyorsabban pörögnek az események. Nekem ez a sok név, álnév rendkívül zavaró volt. Volt, hogy gondolkodnom kellett, hogy most ki kicsoda, ki kivel van.

Amit nagyon szerettem ebben a könyvben is, ahogyan az írónő ábrázolni tudja az embereket. Ahogyan egy ilyen rövid kis történetben is képes minden szereplőt aprólékosan ábrázolni.Ahogyan képes a szálakat ide oda tekergetni és összefüggéseket találni olyan dolgok között, amelyeknek látszólag semmi közük egymáshoz.

"Az ember nem készíthet omlettet, mondják anélkül hogy feltörné a tojást."

A nagy finálé most sem maradhat el. Szegény Poirot azt nem bírná elviselni. És valljuk be őszintén ezt a részt várjuk mindig a legjobban.

Azt hiszem én ezzel a résszel szerettem meg Poirot történeteit. Most már nem nyúlok olyan félve hozzájuk.