Tara Altebrando: A távozás

 

A könyv fülszöveg fogott meg igazán. Az ilyen sztorikra én azonnal ugrom.

A történet elején hat gyerek titokzatos körülmények között eltűnik. Senki nem érti hová tűnhettek. Mindenki máshogyan próbálja feldolgozni a tragédiát. Az egyik kislány az eltűnése napján azt mondja, hogy el kell menni a Távozásba…. így egy idő után mindenki így hívja a gyerekek eltűnését.

Gyorsan ugrunk is a történetben tizenegy évet. Egy furgonból öt gyerek száll ki, akik nem emlékeznek semmire. Kezükben egy térkép. Feltételezik, hogy mindenkinek az otthona így elindul mindenki a saját térképe szerint haza.

Egy kérdés azonnal megfogalmazódott bennem. Mért öt? Hiszen hatan tűntek el.

A történetet váltott szemszögekből ismerhetjük meg. Két eltűnt gyerek (Scarlett és Lucas) Valamint Avry az elő nem kerülő hatodik gyerek húga szemszögéből.  A sztorinak nagyon jót tett, hogy ide oda ugrálunk a szereplők között. Számomra a legérdekesebb és legkiforrottabb Lucas karaktere volt. Izgalmas volt bele látni a gondolataiba. Vele együtt izgulni, vajon rájön mi történt vele az elmúlt tizenegy évben?

A regény nem visz túl mélyre. Néhol nekem túl gyermeteg. Még izgalmasnak sem nevezném. Talán az érdekes rá a legjobb jelző. Nekem túl „tinisre” sikeredet. Kicsit erőltetettnek éreztem a szerelmi civódást. Én szívesebben olvastam volna a nyomozásról. Ez szinte teljesen kimaradt. A szülök érzései, a gyász feldolgozása sem nagyon jelenik meg a könyvben. Én végig azt éreztem, hogy ebben a történetben jóval több lehetőség van.

Ennek ellenére tetszett. Olvastatta magát. Bár nálam a krimi mércét nem ütötte meg.