Neil Gaiman: Coraline

 

Nyíltan vállalom Gaiman iránti rajongásom. A könyvei nálam a többször újra olvasós kategória. Az idén célként tűztem ki magam elé, hogy elolvasom / újra olvasom az eddig magyarul megjelent köteteit. Azokkal kezdtem, melyeket még nem olvastam.

Coraline az első perctől hozta a már jól megszokott Gaiman stílust. Nagyon szerettem ezt a különleges atmoszférát, ami az egész történetet végigkísér.

Coraline egy kedves ,kíváncsi kislány, aki felfedez egy ajtót és egy másik „jobb” világban találja magát. Valahogy az alap sztori is annyira illik az íróhoz. Hiszen vesz egy teljesen hétköznapi történetet, (Legyünk őszinték minden gyerek kíváncsi.) aztán csavar rajta egy nem is akármilyét. Nekem nagyon szerethető volt ez a történet. A furcsa szomszédok, Coraline és a családja. Bár nagyon rövid kis történetecske, mégis sok sok izgalom és fordulat van benne.

A horror jelzőt viszont én nem értem. Számomra ez nem volt egy félelmetes történet. Még azt sem gondolom, hogy az író annak szánta. Ez egy igazán szép mese a rosszról, ami körülvesz minket, de ugyanakkor megmutatja, hogy minden rosszat le lehet győzni.