Tegnap volt az ARC kiállítás utolsó napja. Mivel szép idő volt és a fiúk sem bírtak magukkal, gondoltuk a kellemeset a hasznossal összekötve megnézzük. Én egyébként is terveztem, de valami mindig közbejött. A gyerekek természetesen még nem értették, de a nagyobb már egy két plakátnál mondta, hogy ez jó:)
A képek között sétálva azon gondolkodtam, vajon mi is az a szabadság? Mit jelent nekem vagy másoknak szabadnak lenni?
Ezért ma egy ilyen idézetet hoztam nektek.
"Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejűleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk)."
(Beau Lotto)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése