Alex North A Suttogó

 

Bevallom Alex North könyve a borítója miatt került fel a kívánság listámra anno. Igen ez még az utolsó könyvek egyike ahol a borító fogott meg. Első ránézésre nekem ez csak a pillangó szárnya volt, de miután jobban megnéztem akkor láttam, hogy koponyák vannak a szárnyon. Mivel úgy hirdették, hogy az évtized legjobb krimije nem volt kérdés, hogy kell nekem.

"A világ brutális tud lenni az olyan csendesekhez és magányosokhoz, mint Jake, és nem akartam, hogy ő is átessen azon, amin én átestem ennyi idős koromban."

North Leedsben született, és ma is ott él családjával. Mindig is érdekelték a rémtörténetek, bár arra nem emlékszik, hogy gyermekkorában kísértette volna bármi.

 

Fülszöveg:

A felesége halálától összeroppant Tom Kennedy egy új élet reményében költözik át az álmos Featherbanks városkába a kisfiával, Jake-kel.
Ám Featherbanksnek sötét múltja van. Tizenöt éve egy szociopata bűnöző elrabolt és meggyilkolt öt kisfiút. Amíg el nem fogták, a tettest mindenki csak úgy emlegette: a Suttogó.
Természetesen egy régi bűntől Tom és Jake még nyugodtan berendezkedhetnének új házukban. Ám ekkor eltűnik egy újabb kisfiú, és Jake is valahogy különösen kezd viselkedni…

Azt mondja, hogy éjszakánként suttogást hall az ablaka alól…

 

"Az embereknek ez a dolga az iskolában: megtenni, amit mondanak, beírni a válaszokat a tesztlapokra, és nem zavarni, hogy túl sok saját kérdést tesz föl."

 

Engem valahogy mindig beszippantanak az olyan történetek, ahol a család súlyos terhet cipel. Na jó melyik család nem?

De itt aztán adott minden: halál, gyermekbántalmazás, apa-fia kapcsolat, alkoholizmus...

Az biztos, hogy olvasás közben végig izgultam, az elejétől a végéig megmarad a feszült légkör. A rendőri nyomozó munka itt most nem sok szerepet kapott. A hangsúly inkább a szereplők lelki vívódásait igyekszik  bemutatni.

"Ha igaz is, hogy akkor is szeretjük egymást, amikor vitatkozunk, ez nem jelenti azt, hogy magunkat is szeretjük."

Nálam ez egy tökéletes krimi, amit egyszerűen nem tudtam letenni. Olvasás közben én is összerezzentem és figyeltem az éjszaka hangjait. Talán le kellene szoknom az éjszakai olvasásról:) A váltott szemszög pedig különösen jót tett a sztorinak, hiszen nem csak a felnőttek nézőpontját hanem egy kisfiú szemén keresztül is láthatjuk a világot. Talán ezért nekem Jake monológjai tetszettek a legjobban. Fura volt, de ugyan akkor én is azt mondom: igen egy hétéves valóban így gondolkodik.

Én egy ideig tévúton jártam, nem gondoltam, hogy a suttogó létezik...

Azóta minden este kétszer is megnézem, hogy jól bezártuk az ajtónkat....soha nem lehet tudni...

„Minden szülő legszörnyűbb rémálma, hogy egy idegen elrabolja a gyermekét.”