Irvin D. Yalom: A magyar macska átka

 Egy ideje nagyon érdeklődöm a pszichoterápia iránt. Egy könyvklubos találkozó alkalmával találkoztam először Yalom nevével. Yalom számomra annyira emberközpontú, annyira hisz az "itt és most" elvében, hogy én bármikor csatlakoznék a terápiáira. A könyvei pedig nálam a letehetetlen kategória. Bár bevallom őszintén ez a könyve nem lett kedvenc az utolsó két terápia/ fikció nem igazán nyerte el a tetszésemet. Ennek ellenére én mindenkit arra buzdítok, hogy olvassa Yalom könyveit, mert egyszerűen zseniálisak :)

 

 

"Az emberek akkor tudják megszeretni önmagukat, ha azt látják, hogy szerethető kép él róluk azokban, akik igazán fontosak nekik."

 

Fülszöveg:

„Hat lebilincselő mese életről és halálról egy virtuóz terapeuta tollából.” – Kirkus

Irvin D. Yalom az emberi lélek feltárásának mestere, a „kétszemélyes terápia” elkötelezett híve, akinek hitvallása, hogy a terapeutának a pácienssel együtt kell fejlődnie és változnia, fenekestül felfordítja elképzeléseinket a páciens–terapeuta viszonyról.
Ezúttal hat, részint saját klinikai tapasztalataiból merített, részint fiktív történetet írt, melyekben aprólékos részletességgel, magabiztos nyelvi kifejezőerővel mutatja be szereplőit, egykori pácienseit, akik nemcsak a terapeuta álmaiba és gondolataiba fészkelik be magukat, de az olvasó számára is emlékezetesek maradnak.
Miközben Yalom betekintést enged a terapeuta szívének és elméjének legmélyebb bugyraiba, arra hívja fel a figyelmet, hogy törékeny és egyedi kapcsolataink végtelen lehetőségek tárházai, megváltozni, önmagunkat jobban megismerni és megérteni pedig soha nem késő.

 

"Tartsd szem előtt, hogy a kis eredmény is szép eredmény, koncentrálj az apró sikerekre; ne akarj túl sokat, ne ítéld magad eleve kudarcra."

 

kép forrása: imbd.com

 

 A hat terápiás történetből négy nagyon tetszett. Legjobban talán mégis az első két rész maradt meg.Sajnos a mi családunknak is találkozni kellett a rákkal és megküzdeni annak minden gyötrelmével. Mindig csodálattal gondolok azokra az emberekre akik képesek ennyi bánatot, fájdalmat meghallgatni és segíteni tudnak úgy, hogy ők maguk nem roppannak bele.

Az eset tanulmányokat olvasgatva Yalom is közelebb kerül hozzánk. Megismerhetjük édesanyához fűződő viszonyát. Megmutatja nekünk, hogy a pszichiáter is egy egyszerű ember aki olykor hibázik, de vállalva hibáit képes tovább lépni és legjobb tudásával segíteni a  pácienseit.

"Ameddig mi létezünk, a halál nincs jelen, mikor pedig a halál megérkezik, mi nem vagyunk többé."

Úgy érzem rengeteget tanultam ezekből a történetekből. Megpróbálok sokkal jobban odafigyelni az "itt és most" érzésre. Gyászolni nem csak egy elvesztett szerettünket lehet, gyászolni ezerféle képen lehet. Ezekre a folyamatokba enged nekünk egy kis betekintést az író.

Az utolsó két fikció sajnos egyáltalán nem tetszett. Pedig annyira vártam A magyar macska átkát, de a döbbenettől még nevetni sem tudtam. Nekem nem illett ide a két történet. Valahogy másmilyen lezárást képzeltem el.

Összességében mégis egy jó olvasás élményt adott. Yalom pedig a kedvenc terapeutám marad! :)