Amiben biztos voltam, hogy én ezt a könyvet csak úgy fogom tudni elolvasni, ha egy szuszra végig is olvasom. Biztos voltam benne, ha leteszem soha többé nem lesz erőm a folytatáshoz.
Ez a történet hiánypótló. Ha létezik "ezt mindenkinek el kell olvasnia" kategória akkor az Egyasszony magasan a dobogó tetején áll.
"Jó pár évvel Zsuzsi halála után még mindig nehezen tudom feldolgozni a történteket. Hiába van két tündérszép gyerekem, hiába szeretem őket a világon mindennél jobban, akkor is hiányzik valaki."
Fülszöveg:
Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve.
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.
"Igen, van közöttük ilyen is, aki értelmileg majdnem ép. Nekik a legnehezebb egy életen át feküdni. Megtanulom szeretni őket."
Egyasszony terápiája, túlélése, memoárja gyermeke elvesztéséről. Egy próbálkozás elfogadni, feldolgozni az elfogadhatatlant. Egy tükör...nekünk olvasóknak. Ebben az előítéletekkel teli világban, hogyan lehet egy sérült gyermeket nevelni. Teljesen őszintén bemutatja a gyermekotthonok életét, a magyar egészségügy helyzetét.
Egy mankó ez a könyv. Minden olyan anyának, akik hasonló helyzetben élnek. Kapaszkodó lehet, hiszen a legmélyebb gödörből is van kiút. Péterfy-Novák Éva a sok fájdalmat, megaláztatást sokszor humorral próbálja oldani. Így együtt nevetünk és sírunk vele. Bár már több napja befejeztem a könyvet, de még mindig azon kattog az agyam mit lehet írni ezután? Mert szerintem amit ez a könyv kiválthat az emberekből arra talán nincsenek is szavak. Egyszerűen képtelenség megfogalmazni mindazt ami itt kavarog még napokkal az olvasás után is. Hálás vagyok, hogy olvashattam. Hálás vagyok, hogy egy olyan szerető és támogató szervezet tagja lehetek ahol mindenféle kacifántos gyereket elfogadnak és szeretnek. Rengeteg mindent tanulok tőlük.
"Mennyire más vagyok, mint pár éve, gondolom magamban"
Bár meddig tudnám ismételgetni, hogy ez egy zseniális, letehetetlen könyv. És még csak január van, de nálam ez a könyv biztosan ott lesz a 2022-es olvasásaim Top 10-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése