Bármennyire is szeretem a verseket, nem jellemző rám, hogy egy verseskötetet kiolvassak.
Őszinte leszek január elején kaptam kölcsön és azóta már kétszer elolvastam. Van olyan vers is amit sokkal többször:D
A kedvenc versemet a kötetből szeretném megosztani veletek.
Tudod,
nem lehet az isten egyszerre az összes helyen
és nem foghat egyszerre minden kezet.
Meg tudod, azért néha Ő is vágyik csöndre,
ezért teremtette az anyákat a Földre.
Egyenes háttal, mely, ha kell, egész nap görnyed,
mosolyogva törölnek le minden könnyet.
Katonadolog! - náluk ki mondaná szebben?
És meglátják a bánatot minden szemben.
És a kezük, az a drága két kezük,
legyen áldott érte szépen csengő nevük,
ha kell, úgy óv, mint egy acél ketrec-
ezért egy anyával veszélyes a kec-mec!
De ha kell, gyengéd, mint a puha takaró,
nem olyan lim.lom, hanem a legjobb anyagból való
melegen tart és jól esik az érintése,
néha csikiz, néha ölel, el sem hiszed mennyiféle!
Szárnyak nélkül járnak lent a földön, nesztelen
és altatót dúdolnak az álmatlan esteken.
Mondhatnám persze, hogy az egész csak mese,
de épp itt nyugszik ölemben édesanyám keze.
Nagyon tetszett az előszó is.
"Ha lenne pár szabad percünk és kifordítanánk a pulóverünk zsebét, vajon mit találnánk benne?"
Én ma a kabátzsebeimet pakoltam ki. Az enyémbe egy kavics és egy gesztenye bolt:D No meg persze az emlékek hozzá:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése